„Az ​itt következő ”Táplálkozástan” hozzájárulásnak tekinthető az emberiség általános táplálkozási problémájának megoldásához, mégpedig olyan szempontok alapján, amelyeket eddig alig vettek figyelembe. A szerző feladatának tekintette, hogy ezt az egész problémát más szinten közelítse meg. Ennek során azt a tényt vette figyelembe, hogy az ember lelki-szellemi lény, aki egy mindent átfogó összefüggésben áll a világgal, mely összefüggés nemcsak a természettudomány által, hanem a szellemtudomány segítségével is megismerhető, s melynek hallatlan jelentősége van a táplálkozás kérdéseinél.
A szerző nem tekintette feladatának, hogy recept- vagy szakácskönyvet írjon, de éppen úgy nem célja, hogy a táplálkozás-fiziológia vagy a tápanyagok kémiájának részletes kézikönyvét adja. A ”Táplálkozástan”-t első kísérletnek tekinthetjük abból a szempontból, hogy az emésztés fiziológiáját, a tápanyagok mérhető és nem mérhető minőségét újszerűen értelmezhessük. Az idő sürgetése arra kényszeríti a szerzőt, hogy ezt a kísérletet már vázlatként is nyilvánosság elé tárja.”
(Részlet a könyv előszavából)