Könyvünk ​azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megmutassa: a ma még szinte általánosan uralkodó materialista természet-szemlélet meghaladható, az anyag lényszerű szemléletével. Egy nem materialista kémia először persze képtelenségnek tűnik, hiszen éppen az anyagról szóló tudománynak a materiális törvényszerűségekből kellene kiindulnia. Az általunk kifejtendő szubsztanciatanban azonban egyáltalán nincs szó e törvények tagadásáról. Vizsgálódásaink kiindulópontját éppen hogy a jelenségek és ezek törvényszerű folyamatai alkotják. Az emberek azonban gyakran és túlságosan könnyen megfeledkeznek arról, hogy a törvények érvényességének határaira is tekintettel legyenek. Egy műszaki szakembert joggal tekinthetnénk ostobának, aki ugyan ismeri egy vasgerenda teherbíró képességét, de akkor is ezzel számolna, amikor a gerenda anyaga hevítés hatására már egy másik halmazállapotba ment át. Így járnak el azonban manapság, amikor a Földön érvényes törvényszerűségeket a „millió fényévnyi” távolságokba is kivetítik a világegyetembe.

A szerző évtizedeken keresztül olyan kísérleti kutatásokat folytatott, amelyek az anyag kozmikus lényének megismerésére irányultak, és ezzel az egész természetszemlélet számára új nézőpontot mutattak fel. De ettől függetlenül: már a dolgok minőségi vonásaira érzékeny pillantás kifejlesztése is új megvilágításba helyezheti az egyébként jól ismert jelenségeket.
A materialista természetszemlélettől való elfordulás először semmi egyebet nem jelent, mint hogy a jelenségeket újra szemügyre vesszük egyfajta gondolkodó megismerést gyakorolva, ahelyett, hogy azokat csupán a mérték, a szám és a súly alapján ítélnénk meg, olyan „magyarázatokat” fűzve hozzájuk, melyeknek köszönhetően megmerevednek a hipotézisek és teóriák világában.
(Részlet az első német kiadás előszavából)